Tehát, az úgy kezdődött, hogy várt az öcsém.
Azt mondta: minden rendben, minden le van szervezve.
És így is volt.
Amikor kiértem, ő várt a reptéren. Talán Standsted-ben. De már nem emlékszem. Rég volt... és nem is fontos.
Mindent megszervezett nekem; munkahelyet és lakást is.
Akkor még nem is igazán értettem, mekkora segítséget adott ezzel.
Akkor még csak azt láttam, hogy "már X napja kint vagyok, és sehol semmi".
Igazságtalan voltam, tudom.
És az sem szolgál a mentségemre, hogy a landlordom - egy magyar -, illetve a kedves felesége, az állandó megjegyzéseikkel, csak növelték bennem a feszültséget.
Végül is nekik (is) köszönhetem, hogy pár nap után az Addenbrook's Hospital kardiológiáján kötöttem ki, ahol valójában egy életmentő beavatkozást hajtottak végre rajtam. És ezt a magyar biztosító fizette... fontos!
Később tudtam meg, hogy nem az öcsémen múlott, ő minden nap megkérdezte Carlótól a Domino's-ban, hogy mikor kezdhetek, mert fontos lenne. ...hát persze!
De ez Anglia... és Carlo meg filippinó... rossz összetétel. Egy katolikus Angliában - aki nem jár templomba... rossz ómen.
A landlord - illetve az unokaöccse - így szereztek nekem egy part time-os takarítói munkát, egy magyarok kizsigerelésére szakosodott Burger-nél. De akkor ennek is örültem.
Később döbbentem meg, amikor belegondoltam: több hétig heti £10-ból éltem. És éltem... 😁
Így Steve heti £50-ja maga volt akkor a mennyország.
Mégegyszer mondom, ez az öcsém nélkül nem ment volna. És csak köszönettel tartozom neki ma is!
Mielőtt elindultam Angliába (maradjunk ennél az elnevezésnél!), fogalmam sincs, miért, de regisztráltam egy magyar társkereső oldalra; ahol becsületesen leírtam, hogy Angliába készülök és egyébként is...egy elég bufurc, magamnak való ember vagyok.
Tehát, úgy akartam "ismerkedni", hogy mindenkit le akartam magamról beszélni... és még büszke is voltam rá. Elég schisophren gondolkodás... tudom! De azt mondtam magamnak: ilyen vagyok, egy nyersen és kínosan őszinte öregember.
Később rájöttem, hogy ez nem igaz, de ehhez már Ő kellett. Ő, aki erre a bemutatkozásomra válaszolt. 2016. december 15-én. Vagy 14-én.
Mindegy is!
De én 15-én írtam neki, miután kijöttem a kórházból.
De ez már egy másik történet.
Akkor még nem láttam, Anglia minden szempontból egy mentális inkubátorrá lett számomra.
És hogy nekem ki kellett jönnöm, mert otthon ezt az utat nem tudtam volna így bejárni.
Látom, elmúlt éjfél. Holnap (ma) 1-re kell mennem dolgozni, így most befejezem.
Letészem a lantot.
De - megígérem - visszajövök, és folytatom.
God night, sleep tight!
